Amikor a biztonság, stabil kötődés szükséglete nem elégül ki, kialakul egy alap hiedelem arra vonatkozóan, hogy a kapcsolódás, megértés, elfogadás iránti igényünk nem fog kiszámítható módon teljesülni. Megjelenhet rideg, elutasító, bántalmazó, vagy egyszerűen csak hullámzó családi légkör mellett.
Ide tartozó sémák:
Elhagyatottság/instabilitás
Az az érzés, hogy a számunkra fontos személyek nem lesznek képesek hosszabb távon érzelmi támogatást, szeretetet adni, vagy védelmet biztosítani. Vagy azért mert megbízhatatlanok, instabilak, vagy el fognak hagyni minket.

Bizalmatlanság/Abúzus
Mintha mindig arra számítanánk, hogy a másik becsap, bántani fog, kihasznál. Gyakran úgy is érezzük, hogy ez a sérelem szándékos volt. Mindig a “rövidebbet húzzuk”.

Érzelmi depriváció/Érzelemmegvonás
Úgy érezzük, érzelmi támogatás utáni igényüket a többiek nem fogják kielégíteni. Érzelmeink kifejezhetetlenek, felesleges őket megosztani, nincs támaszunk. Jellemző a magány érzése.

Csökkentértékűség/Szégyen
Mélyen gyökerező hit arról, hogy úgy, ahogy vagyunk nem vagyunk elfogadhatóak. Valamilyen jelentős külső vagy belső hibánk van, számunkra fontos emberek, ha igazán megismernének, képtelen lennének szeretni.

Társas izoláció/ Elidegenedettség
Az az érzés, hogy a világtól elszigetelődtünk, alapvetően nem tartozunk sehova, különbözünk a többi embertől.
