Kötődő nevelés – És TE hogyan maradj stabil?

Pszichológusként és anyaként is a kötődő, válaszkész nevelésben hiszek. Fontos felnőttként megértenünk azt, hogy a kicsik idegrendszere, érzelemszabályozása és megküzdési technikái még csak most fejlődnek – és ekként reagálni a konfliktushelyzetben. 

Azt gondolom, hogy ma már sok anya ezzel tisztában van és látom (az utcán külső szemlélőként, vagy az elbeszéléseikből) milyen sokat tesznek azért, hogy a gyermekeik a megfelelő törődést kapják. Ugyanakkor sokszor látom a fáradtságot az arcukon, a kiégést a szemükben, a feladást a tartásukon. 

Mert nehéz. Mert az előző 15 alkalommal jól reagált, de most pont nem sikerült és látom, hogy már emészti magát. Mert tudja, hogy fontos a válaszkész figyelem, de épp rohannak, hogy beérjenek reggel az oviba/dolgozni stb és ‘az előző 25 csigát megnéztük, fiam, menjünk már’. Mert ma épp nincs türelme. Elfogyott. Az is lehet, hogy otthon maradt a kisasztalkán.

Két dolgot fontos tudatosítani a válaszkész nevelés alapelvei mellé: 

1. Ez néha nehéz, és tök oké hibázni olykor. Te is csak egy véges erőforrásokkal rendelkező ember vagy.
2. Te leginkább magadat és a saját reakciódat, állapotodat tudod befolyásolni. Úgyhogy érdemes az energiád nagy részét ide fókuszálni.

Amikor szemtanúja vagyok annak, hogy egy szülő kiabál a makacskodó/nem figyelő/síró gyermekével, nem egy rossz embert látok. Hanem valakit, aki rossz helyen keresi a kontrollt és elfáradt.

A kontrollt önmagából, belülről teljesen kitette a gyerek és maga közé. És innen nehéz nyerni. Illetve innen már csak nyerni és veszíteni lehet, ezek minden frusztrációjával és érzelmi felfokozottságával együtt.

Nézzük mit lehet tenni, ha a fókuszt, kontrollt bent tartjuk:

• Lelassulni. Megállni. Figyelni. (Sokszor a konfliktus forrása az, hogy lélekben már a jövő egy fix pontjában vagyunk, és nagyon rohanunk, hogy végre odaérjünk.)
• Leguggolni, leülni. (Ha megváltozik a perspektívánk, az egész helyzetet másként láthatjuk.)
• Egymás szemébe nézni. (“A szem a lélek tükre” – ismerős, ugye? Gyorsabban ráhangolódunk a másikra, ha a szemébe nézünk – és a kisgyermeknek ez a stabil figyelem már önmagában egy kiegyensúlyozó erő.)
• Kérdezni. (Mert a világ határtalanul érdekes egy kisgyermek szemén keresztül.)

És végig önmagunkon belül maradni.