Érdekes dolog a tökéletességre törekvés. Általában társadalmilag pozitív jelentéstartalom társul hozzá, olyan vonásként tekintünk rá, ami növeli esélyünket a sikerre. Közelebbről vizsgálva a témát viszont hamar találkozunk a tökéletességre törekvés árnyoldalaival is: a tökély hajszolása hamar szorongáshoz, görcsösséghez, frusztrációhoz és ezáltal kudarc-élményhez vezethet.
Ugyanakkor igazán kiemelkedőt véletlenül viszonylag ritkán alkot az ember. A fejlődéshez, szakmai, fizikai, szellemi előmenetelhez szükség van arra, hogy igenis jobbak akarjunk lenni a tegnapi önmagunknál.
— Hol van akkor a határ? —
Én azt gondolom, hogy két tényező kiemelt fontosságú. Törekszem a tökélyre, még jobbra, a legjobbra, fejlődni akarok, de:1. Ahhoz, amikor nem sikerül, milyen üzenetet társítok?
– Amit csináltam, nem elég jó
Vagy
– ÉN nem vagyok elég jó
Jól sejtitek, a második verzióval van probléma. Negatív énüzenet, ami szépen lassan beépül, és elkezdjük magunkat egyre értéktelenebbnek látni.
2. Meg tudom engedni magamnak, hogy bizonyos területeken egyszerűen ne legyek kiemelkedő? El tudom nyugodt szívvel és örömmel fogadni, hogy “ebben én bizony teljesen átlagos teljesítményt nyújtok” – és tud ezzel együtt örömöt és elégedettséget okozni nekem a tevékenység?
Én őszintén hiszem, hogy mindannyiunkban rengeteg érték rejlik. Ez indított el ezen a pályán és ez hajt előre. Fontos, hogy gyakran tudatosítsuk ezt magunkban, hiszen ezeket az értékeket, mint kis kincseket tisztogatni, szeretgetni kell, rárakódott vastag porréteg alatt nem tudnak ragyogni. Te mikor szeretgetted meg legutoljára a kis kincseidet?
Fejes Judit Anna - Pszichológus. Coach. 