PANDÉMIA 1×1 – Otthoni munkavégzés

A “remote work”, vagyis a nem irodához kötött munkavégzés koncepciója felfutóban van már jó pár éve, azonban a tavalyi év járványügyi helyzete ezen a területen is nagy változást hozott. Azt még tekinthetjük a helyzet egy pozitívumának is, hogy felgyorsult a digitális átállás (home office és online oktatás terén több lehetőség, jobb infrastruktúra), viszont sajnos a váratlan változás, illetve a kötelező, folyamatos otthoni munkavégzés nehézséget jelent és veszélyeket is tartogat a mentális egészségünkre nézve. Ez tisztán látszik abból is, hogy a munkavállalók nagyobb százaléka számol be kiégésről. 
A tanulmányokat böngészve kitűnik, hogy a kutatók a tavaly beindult otthoni munkavégzési hullám egyik fő problémájának azt találják, hogy nem belső motiváció indította, hanem külső kényszer, valamint hogy nem számol az egyéni különbségekkel — ezeket a cikksorozat következő részében érintjük.

Nézzük meg, hogy általánosságban milyen extra nehezítő tényezőket hozott a kialakult helyzet:

• Jó eséllyel az egész család otthonról dolgozik (járványügyi készültség függvényében hullámzóan), sokszor a gyerekek is online oktatás, vagy offline házszétszedés formájában. Ez jelentősen megnehezíti a napi logisztikát és a nyugodt munkakörülmények kialakítását.
• Eltűnik a napi rutin, nincsenek pár perces beszélgetések a konyhában egy kávé mellett a kollégákkal és bár a munkába bejárás élménye valószínűleg nem hiányzik, egy idő után rádöbbenhetünk, hogy az azzal töltött idő viszont fontos szerepet töltött be a munkára hangolódásban.
• Ha a cég jól teljesít a COVID alatt, annak örülünk (munka-biztonság) és egyben nagyobb nyomást érezhetünk arra, hogy még mi magunk is még többet dolgozzunk.
• És ezzel el is érkeztünk a klasszikus otthoni munkavégzés dilemmához: a határszabás. Nem határolódik el élesen a munka és a magánélet, hisz a munka mindig ott van, beköltözött az otthonunkba: leül velünk a reggeliző asztalhoz, velünk van egész nap és aztán éjjel is visszacsalogat egy “ezt az egy e-mailt még írd meg” csellel magához.

Ehhez társul az, hogy (pandémiás helyzet függvényében) vannak olyan időszakok amikor nem is tudunk “kimozdulni” (éttermek, szórakozóhelyek, edzőtermek zárva, kijárási korlátozás, stb).
Könnyen érthető, hogy miért kíséri növekvő stressz, feszültség, mentális és lelki fáradás ezt a helyzetet. Egyszerűen nincs szünet, felbolydult a rutinunk, elvesztek vagy korlátozódtak a megszokott kikapcsolódási lehetőségeink, és nem látjuk, hogy ez mikor ér véget.

Mit tehetünk mégis, hogy visszaállítsuk a munka-magánélet egyensúlyt, és visszataláljunk kiegyensúlyozott önmagunkhoz?
Szerencsére sokat:

• Érdemes felállítani egy napirendet — akkor is, ha a főnökünk szabad kezet ad a munkaidő beosztására. Legyen reggeli rutin, határozott munkaidő, esti átállás. Aki nem egyedül él, annak érdemes lehet ezt (a lehetőségekhez mérten) összehangolni a lakótársakkal/családdal.
• Tarts szünetet! — Nagyon fontos. Pótolni kell azokat a mini-szüneteket valahogy, amik egy irodában, kollégákkal összezárva részei a mindennapi munkának (kávé készítés, vagy az épp beérkező kolléga vicces sztorijának meghallgatása). A folyamatos, szünet nélküli koncentrálás hamar lemeríti az erőforrásainkat.
  Ez a szünet lehet egy séta ebédidőben vagy két meeting között, egy kis zenehallgatás vagy egy jóleső pár perces nyújtás. Én mindenképpen javaslom azt, hogy a szünet jelentsen a gép elől történő elmozdulást és egy kis fizikai aktivitást is.
• Online KV — nélkülözi ugyan a irodai konyhán összefutás spontaneitását, de kedvelt kollégáinkkal tarthatunk 10 perces online kávészünetet. 
• Szívj friss levegőt! — Ideális egy rövid séta akár reggel munka előtt, vagy napközben amikor akad 15-20 perced. De ha nagyon be vagy táblázva, akkor pár óránként jó alaposan szellőztesd át a helységet, ahol dolgozol. 
• Szakíts időt magadra — ha kell, foglald be a naptáradba 🙂 Legyen egy dedikált időblokk, amit egyedül töltesz, olyan tevékenységgel amit szeretsz és kikapcsol, feltölt (sport, meditáció, olvasás, horgolás, színezés, írás, rajzolás… a lista végtelen).