Lelki egyensúly

Miért van az, hogy ugyanaz a külső inger, nehézség az egyik embert alig rázza meg, a másikat pedig leteríti a lábáról?
Miért van az, hogy van, akinek hosszú időre van szüksége a belső békéje visszanyeréséhez, míg más “csak megrázza magát és megy tovább”?

Akit (látszólag) nem ráznak meg tartósan a nehézségek, ő hosszú távon biztosan jobban jár? Akit egy adott helyzet nagyon megvisel, ő biztosan nagy kilengéssel reagál máskor is majd?
A kérdéskör összetettebb annál, mint hogy egyszerű igen/nem választ lehessen adni. A provokatív ingerre adott reakciót befolyásolják az egyéni jellemzők és a közelmúlt történései. 

Nézzük a személyes jellemzőket:

  • Egyéni érzékenység. Vannak, akik érzékenyebb belső rendszerrel születnek, vagy a formáló évek alatti traumák hatására szenzitivizálódnak. Egyik beállítottságú (fokozottan érzékeny/nagyon kibillenthetetlen) ember sem jobb vagy rosszabb, gyengébb vagy ügyesebb mint a másik. Ez egy tulajdonságunk, részünk, amit ha megismerünk, megtanulhatunk kezelni. Bizonyos helyzetekben kifejezetten előnyös ez az erős világra hangoltság, csak biztosítani kell neki a stabil hátteret.
  • Feldolgozatlan traumák. Sokszor egy helyzetre adott erős reakciónk gyökere a múltban, egy fel nem dolgozott és el nem ismert sérülésben keresendő (ld. Korábbi poszt).
  • Szenvedélybetegség, pszichés problémák szintén nagyobb kockázatot jelentenek.

Helyzeti jellemzők, közelmúlt történései:

  • Ha az elmúlt időszakban sorozatosan több nehézséggel kellett szembenéznünk, azok hiába lettek megoldva, mind merítette az erőtartalékainkat, így szép lassan egymásra halmozódva nehezítik a következő helyzet megoldását.
  • Veszteségélmény, fizikai problémák szintén nehezítik a negatív inger kezelését.
  • Érdekes, de olyan tényezők, mint pl a költözés, életvitelben, családi állapotban bekövetkezett akár pozitív változások is fogékonyabbá tesznek a problémák krízisként való megélésére – hiszen ezekkel is felborult a megszokott rutin, megváltoztak a szerepek. Az ember pedig a változás folyamata közben sérülékenyebb. Igen, a pozitív változás alatt is.

Hosszú távon pedig akkor beszélünk eredményes megküzdésről (és tartós pozitív kimenetelről), ha a személy ténylegesen szembenézett a problémával és (hosszabb vagy rövidebb idő alatt) megoldotta a konfliktust. Tehát a “csak rázd meg magad, szorítsd össze a fogad és menj tovább” nem feltétlenül kifizetődő stratégia. Érdemes a saját, adott helyzethez, pillanathoz mért tempónkban haladni a megoldás és feloldás felé. Manapság, a social media világában ez nem könnyű feladat, nagynak érződik a társas nyomás. Ilyenkor érdemes magunkat emlékeztetni arra, hogy ez egy elég torz ablak a világra, az emberek többnyire a sikereiket és a jó pillanatokat posztolják. Ez nem jelenti azt, hogy nincsenek másmilyen megélések odakint. 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s