Kötődés, korai tapasztalatok és az öngondoskodás

Az öngondoskodás első építőköveit gyermekkorban kapjuk az által, ahogy rólunk gondoskodnak szüleink. Mik nálunk a szokások? Például: szabad sírni/dühösnek lenni? Hogyan viszonyulunk az érzelmekhez? Megengedően átéljük őket – vagy a gyengeség jele, ha valakit “elragadnak az érzelmei”? Szabad elkeseredni, ha kudarc ér – vagy az a családi üzenet, hogy “mi sosem adjuk fel”?  Megengedett dologBővebben: “Kötődés, korai tapasztalatok és az öngondoskodás”

Tudatos jelenlét – szülőként

A mindfulness, avagy tudatos jelenlét stressz- és depresszió kezelésében való hatékony alkalmazásáról számos tanulmány született már. De nézzük meg, hogy hogyan tudjuk alkalmazni a mindennapokban. Szülőként, különösen kisgyermekes szülőként kivételesen jó helyzetben vagyunk: csöppségünk jó eséllyel éppen a mindenre rácsodálkozó korszakát éli, más dolgunk nincs is, mint megállni és vele csodálkozni. A mai rohanó világbanBővebben: “Tudatos jelenlét – szülőként”

Nehéz érzések – mert ez is én vagyok

A felpörgött, digitális, infódömpinges világ egyik hozadéka, hogy szép lassan kezdjük elveszíteni a kapcsolatot az érzéseinkkel. Túlloholunk rajtuk – kinek van ideje megállni?Különösen erős ez a nehéz érzések esetén, mint a fájdalom, szomorúság, levertség, düh, tehetetlenség érzése. Erős bennünk a késztetés, hogy ezeket lerázzuk magunkról (bárcsak ilyen egyszerű lenne 🙂 ), “elmulasszuk”, ne foglalkozzunk vele. Bővebben: “Nehéz érzések – mert ez is én vagyok”

Lelki egyensúly

Miért van az, hogy ugyanaz a külső inger, nehézség az egyik embert alig rázza meg, a másikat pedig leteríti a lábáról?Miért van az, hogy van, akinek hosszú időre van szüksége a belső békéje visszanyeréséhez, míg más “csak megrázza magát és megy tovább”? Akit (látszólag) nem ráznak meg tartósan a nehézségek, ő hosszú távon biztosan jobbanBővebben: “Lelki egyensúly”