A veszély azonosítása – hogy működik a testünk?

A kiegyensúlyozott, harmonikus mindennapok egyik alapköve az, hogy kellően nyitottak maradjunk környezetünk és a körülöttünk lévő emberek jelzéseire, ugyanakkor megvédjük magunkat veszély esetén. Ez egy finom egyensúly a laza nyitottság és a felkészült védelmező én között. Gyakran előkerül a személyes tanácsadások során a kérdéskör: “Nem aggódok túl sokat/keveset a lehetséges negatív kimeneteleken?” “Tudnom kellett volna, hogy ez lesz belőle..!”

Szerencsére a szervezetünknek jól felépített rendszere van a rengeteg bejövő inger értelmezésére, a szituáció gyors elemzésére és a megfelelő erőforrás mozgósítására. A megoldás sokszor csak annyi, hogy megtanulunk ráhangolódni magunkra, észrevenni és megérteni a testünk jelzéseit.
Nézzük tehát, hogy működik a vészjelző rendszerünk!

1. lépés: Ingeráradat
   Nagyon sok inger ér bennünket minden pillanatban, amit lehetetlen teljes mértékben feldolgozni – ezért szükségünk van néhány praktikára.
2. lépés: a Tűzjelző
   A beérkező infók leggyorsabban az amygdalába jutnak el, ami a szervezet Tűzjelzőjeként funkcionál. Rapid döntést hozva, ha úgy értékeli, hogy esetleg veszély fenyeget minket, egyből rácsap a piros gombra, megszólal a sziréna és egy hormonkoktéllal nagy energia szabadul fel, felkészítve a szervezetet a harcra vagy menekülésre. Gyors és automatikus reakció.
3. lépés: az Őrtorony
   Az Őrtorony (a prefrontális kéreg) feladata, hogy értelmezze a vészjelet: tényleg bajban vagyunk, vagy visszatérhetünk a korábbi tevékenységhez?

Példa: sétálunk egy forgalmas utcán, süt a nap a szemünkbe, elmegyünk egy gyrosos mellett, ahol kisebb embercsoport vidáman beszélget. Kerülgetjük az embereket, a közeli parkból gyerekzsivaly szűrődik be az autók zajába. Átkelnénk a zebrán, amikor balról felvillan valami fehér és fékcsikorgást hallunk. Automaikusan hátraugrunk a járdára, balra nézünk (izmunk megfeszül). Kis idő után felfogjuk a látványt: egy fehér kisteherautó későn vette észre pirosat, hirtelen állt meg, de minden rendben. Átmegyünk a zebrán és lassan kienged a feszültségünk.

Tűzjelző: hátraugrás, zajforrás irányába fordított tekintet, izmok megfeszülnek.
Őrtorony: helyzet elemzése, megnyugvás.
A rendszer összehangolt működése elengedhetetlen a boldog mindennapokhoz, a biztos emberi kapcsolatokhoz. Hogy észrevegyük az apró szépségeket körülöttünk, beszélgetőpartnerünk ki nem mondott érzéseit. Hogy kapcsolódjunk.

Menjünk tovább és vizsgáljuk meg, hogy mi történik, ha valami zavarja a Tűzjelző és az Őrtorony működését. Mit vehetünk észre magunkon? Mi lehet az oka?
Nézzük meg az előző példa-szituáció változatain keresztül, hogy hogyan bomolhat fel a rendszer egyensúlya!

Változat 1:
Ugyanúgy megyünk az utcán. Zavaró a nap, túl erős a fénye. A gyrosos mellett elhaladva az izmaink megfeszülnek, a beszélgető társaság nevetésére összerándulunk picit. A tekintetünk pásztázza a terepet jobbra-balra, minden mozgásra figyelünk. A zebrához érve lelépünk, a fékcsikorgásra megrándulunk, de megmerevedünk, mintha a lábunk a talajba gyökerezett volna.
Ami történik belül:
Az amygdala ráült a piros gombra, szinte folyamatosan jelez a Tűzjelző. A testünk folyamatosan készenléti állapotban van, támadásra várva. Amellett, hogy ez a folyamatos készenlét kimerítő, más veszélyeket is rejt a helyzet:

• Ilyen állapotban kevéssé vagyunk képesek valódi, mély kapcsolódásra a környezetünkkel – ami alapvető emberi szükséglet,
• Könnyen előfordulhat, hogy amikor tényleges veszély(lehetőség) jön, mint a fenti példában is, az az egyébként is megfeszített rendszert túlterheli, és már nem képes aktívan védekezni, csak a lefagyás marad.

Változat 2:
Megyünk az utcán, gondtalanul. Nap, gyrosos, stb. Zebrához érve lelépünk, villanás, fékcsikorgás. Automaikusan hátraugrunk a járdára, balra nézünk (izmunk megfeszül). Értékeljük a helyzetet (későn fékező kisteherautó, de nincs baj), majd átkelünk a zebrán. Izmaink azonban nem lazulnak el, a következő órákban feszültek vagyunk, megrezzenünk a hirtelen zajokra, nehezen koncentrálunk. Érzékenyebben érint a világ, lehet, hogy rámorgunk valakire a boltban, vagy egyéb módon kerülünk összeütközésbe a körülöttünk lévőkkel. 
Ami történik belül:
Az Őrtorony nem végezte rendesen a munkáját. Felületesen azonosítottuk a vészreakció forrását, de nem követte megnyugvás. A Tűzjelző (amygdala) által felszabadított többletenergia nem került levezetésre, ott kering a szervezetben és előbb-utóbb valószínűleg kitört valamilyen formában.

Ez csak két lehetőség a harmonikus működés felborulására. Közös jellemző bennük a kapcsolódás, illetve annak hiánya valamint a feszültségként jelentkező többletenergia.
A zavart okozhatja feldolgozatlan trauma, vagy az, hogy általánosságban eltávolodtunk önmagunktól és rendszeresen figyelmen kívül hagyjuk a testünk jelzéseit. Ha ilyet tapasztalunk, érdemes az összhang mielőbbi visszaállítására törekednünk, akár szakember segítségével.