A mindfulness, avagy tudatos jelenlét stressz- és depresszió kezelésében való hatékony alkalmazásáról számos tanulmány született már. De nézzük meg, hogy hogyan tudjuk alkalmazni a mindennapokban.
Szülőként, különösen kisgyermekes szülőként kivételesen jó helyzetben vagyunk: csöppségünk jó eséllyel éppen a mindenre rácsodálkozó korszakát éli, más dolgunk nincs is, mint megállni és vele csodálkozni. A mai rohanó világban ez sajnos általában az első lépésnél (megállás) el is bukik. Ha véletlenül meg is állunk, könnyen szembesülhetünk azzal, hogy a rácsodálkozás képességét nem találjuk magunkban. Csak állunk, nyomkodjuk a telefonunkat vagy diszkréten elbambulunk és azon gondolkodunk, hogy mi lesz vacsorára. Jó hírem van: nem a rácsodálkozás veszett ki bennünk, csak lélekben nem álltunk meg igazán.
Hogy miért fontos ez? Mit nyerünk abból, ha megállunk az 1-2-3-4.. évessel és igenis perceken át éberen figyeljük az ablakpárkányon sétálgató, szárnyát bontogató katicát?
Kapcsolódunk. A jelenhez, önmagunkhoz, egymáshoz. Megérkezünk. Eltűnik a múlton rágódás, a jövővel kapcsolatos szorongás. Benne élünk a pillanatban. Ahogy figyeljük a környezetünket lelassul a légvételünk, megnyugszik a pulzus, a szervezet belső energiarendszere (arousal) visszacsúszik a számunkra komfortos sávba. A testünk és az elménk összehangolódik egy nyugalmi állapotban (az összehangolódás jelentőségéről ld. korábbi poszt: Érzések, testérzetek, gondolatok). Visszatér az optimális működési módba, ahol erősebbek és stabilabbak vagyunk, nő a lelki ellenállóképességünk (reziliencia).
Nem mellékes hozzáadott értékként pedig egy klassz közös élményt gyűjtöttünk a gyermekkel, az ő érzelmi stabilitását is növelve 💗.
Fejes Judit Anna - Pszichológus. Coach. 